Jó ez a könyv, megérte kivennem a könyvtárból. Száraz írásokat vártam és nagyon is szórakoztató műveket tártak elém. Az Orosz, az Ukrán és a Fehérorosz mondavilág is nagyon nagy kincs. Felettébb élveztem az Isten, az Ördög és a Halál történeteket. De később a történelmi hősök, akik megjelentek, azoknak is mindig drukkoltam. Páratlan hatású mű, amit csak szeretni lehet. Jól összeszerkesztették és jól is válogatták hozzá a forrásanyagot. Hihetetlenül jól szórakoztam az olvasása közben. Igazából ez egy társadalmi rajz is, mert a ranglétrán elég sok különböző státuszú ember megjelenik a könyvben. Tehát bárki lehet hős, az értékei számítanak a leginkább. Nem a pénz számít és nem is a kinézet, hanem hogy emberséges vagy-e vagy sem. De igazából ebből az emberségből mindenki hibázik, mert nem törődünk úgy az embertársainkkal, csak hogy a mi kényelmes életünk meglegyen. Bevallom őszintén, hogy totális kivételt én sem képezek, de fejlődni még lehet. A regékből és a mondákból először a magyarokat és a görögöket ismertem meg. Már azok is elvarázsoltak. Így ez a Keleti Szlávokkal sem volt másként! Kiváló történetek, amikből akár tanulhatunk is. Ne hagyd ki! :-)
KELETI SZLÁV REGÉK ÉS MONDÁK OROSZ MONDA: A KATONA, AZ ÚRISTEN, AZ ÖRDÖG ÉS A HALÁL
Huszonöt év szolgálat után le is út, fel is út, szélnek eresztették a katonát. A kiszolgált vitéz szomorú szívvel ballagott az úton, és sehogyan sem tudta felfogni, ami vele történt. "Huszonöt évig szolgáltam Istennek és a cárnak, soha nem vétettem a regula ellen, mégis üres zsebbel küldtek el: menj, merre látsz! Hát van igazság a Földön?" - füstölgött. Ballagott egy napig, két napig, a harmadikon szembetalálkozott az Úristennel, aki megszólította: - Hová, hová, vitéz? - Uram! - felelte a katona. - Huszonöt évig szolgáltalak hűséggel Téged és a cárt, most mégis üres zsebbel küldtek el. Megyek, amerre látok! - Ha te hittel, hűséggel szolgáltál huszonöt évig, megérdemled, hogy a mennybe juss - mondta a Jóisten. Felballagott a katona mennybe, körülnézett. Tetszett neki minden nagyon. Egy ideig föl-lesétált, megkérdezte a szembejövőktől, nincs-e véletlenül valamelyiküknél dohány. - Dohány? - nevettek rajta. - Még hogy dohány! Ez a mennyország, ki gondol itt a dohánnyal? A katona nem értette a dolgot. Sétált tovább, aztán újra megkérdezte a szembejövőktől, hol mérnek a közelben bort. - Bort? - nevettek rajta. - Még, hogy bort! Ez a mennyország, ki gondol itt a borral? - Micsoda mennyország az, ahol se dohány, se bor?! - fakadt ki a katona, s otthagyta a mennyországot. Ballagott az úton, s újra szembetalálkozott az Úristennel. - Milyen mennyországba küldtél Te engemet, Uram? - vetette a szemére. - Se dohány, se bor? - Ha csak ez hiányzik, a következő keresztútnál fordulj balra. Ott mindent megkapsz - mondta az Úr. A katona a mondott helyen balra fordult, s hamarosan megpillantotta az Ördögöt, aki földig hajolt előtte, majd megkérdezte: - Mit parancsolsz, vitéz? - Dohányotok van? - vetette oda a katona. - Van! - És borotok? - Az is! - Akkor, jó helyen járok! Az Ördög betessékelte a katonát a pokolba, ahol dohánnyal, borral kínálták. A katona körülnézett, tetszett neki minden nagyon. Föl-alá sétált, s elismeréssel hajtogatta. - Ez aztán a mennyország! Hanem ahogy múlt az idő, az ördögfiókák egyre szemtelenebbek lettek hozzá, piszkálták, dögönyözték. Törte a fejét a katona, mit tegyen, végül fogott egy öles rudat, néhány karót, s elkezdett méricskélni. Az Ördög nyomban rászólt: - Mit csinálsz itt? - Nem látod, te szamár? Templomot építek, annak mérem ki az alapját. Szaladt az Ördög a Sátánhoz, jelentette neki: - Bátyuska! A katona templomot akar építeni a pokolban! Megijedt a Sátán, s személyesen kereste fel a katonát. - Mit méricskélsz itt? - vonta kérdőre. - Nem látod? Templomot építek! -"Ennek a fele se tréfa!" - gondolta a Sátán, s ment panaszra a Jóistenhez. - Miféle katonát küldtél a nyakamra? Templomot akar építeni a pokolban! - Mi közöm hozzá? - vonta meg a vállát a Jóisten. - Végül is ti hívtátok oda. - Hívtuk, nem hívtuk, ott van! Segíts megszabadulni tőle! - Hallgass rám, bátyuska! - esett meg az Úristen szíve a Sátánon. - Nyúzd meg az egyik ördögödet, készítsd ki a bőrét, csinálj belőle dobot, s doboltass rajra riadót. Meglátod, a katona otthagyja a poklot. Csak aztán reteszeljétek is be mögötte a kaput! Megfogadta a tanácsot a Sátrán, s úgy cselekedett, ahogy az Úr mondta. A katona hallván a riadó jelét, kirohant a pokolból, de mert nem látott ellenséget sem a közelben, sem a távolban, nyomban vissza is fordult volna. Hanem az ördögök résen voltak, s bezárták a kaput mögötte. Továbbindult hát az úton, s harmadszor is szembetalálkozott az Úristennel. - Hová, hová, vitéz? - kérdezte az tőle. - Magam se tudom - lógatta az orrát a katona. - Sem a mennyországban, sem a pokolban nem érzed jól magad. Mit tehetnék érted? - Fogadj fel strázsádnak, meglátod, híven szolgállak! - ajánlotta a hadfi. Attól a naptól kezdve a vitéz nem mozdult a Teremtő küszöbe elől. Ahogy ott állt rendületlenül, egyszer csak a Halált látja közeledni. - Hová mégy? - állta az útját. - Az Úristenhez - felelte a Halál. - Megkérdezem tőle, kit ragadjak el az élők között. - Várj, majd én megkérdezem - mondta a katona, s bement az Úrhoz. - Mondd a Halálnak, három évig a legöregebb embereket vegye sorra! - hagyta meg neki a Jóisten. - "Apám is öreg, anyám is öreg!" - jutott a katona eszébe kifelé menet. Ezért aztán nem is adta át az üzenetet, mást talált ki helyette. - Három évig az öreg fákat irtsd az erdőn, ez az Úr akarata - lódította a Halálnak. - "Ugyan, mit vétettem a Teremtő ellen, hogy favágásra kárhoztat?" - méltatlankodott a Halál. De azért három évig irtotta az öreg fákat az erdőn. Amikor letelt a három év, újra felkereste az Úristent, megtudakolni, kit ragadjon el az élők közül. - Várj, majd én megkérdezem! - tartotta fel újra a katona. - Mondd a Halálnak, most három évig a fiatalabb férfiakat és nőket vegye sorra - hagyta meg az Isten. - "A testvéreim mind fiatal emberek!" - gondolta kifelé menet a katona, ezért aztán nem is adta át az üzenetet. Helyette mást talált ki: - Három évig a fiatalabb fákat irtsd az erdőn! Ez az Úristen parancsa! "Ugyan, mit vétettem a Teremtő ellen, hogy továbbra is favágásra kárhoztat? - méltatlankodott a Halál. De azért irtotta a fiatal fákat az erdőn. Amikor letelt a három év, felkereste az Úristent, megtudakolni, kit ragadjon el az élők sorából. A katona harmadszor is az útját állta. - Várj, majd én megkérdezem! - Mondd a Halálnak, most három évig a gyerekeket vegye sorra! - hagyta meg az Úristen. "Minden testvéremnek van gyermeke! - gondolta a katona, ezért nem is adta át az üzenetet, mást talált ki helyette. - Három évig a süvölvény fákat irtsd az erdőn, ez az Úr parancsa - lódította a Halálnak. "Ugyan mit vétettem a Teremtő ellen, hogy már csak a süvölvény fák irtását bízza rám? - méltatlankodott a Halál. De három évig irtotta a süvölvény fákat az erdőn: amikor a három év letelt, újra elindult az Úrhoz. - Hová mégy? - lépett eléje a strázsa. A Halál nem válaszolt, csak megsuhogtatta szárnyait. Ám a katona résen volt, elkapta a Halál nyakát, s úgy a földhöz teremtette, hogy csak úgy nyekkent. A dulakodásra előjött a Jóisten. - Uram - vetette magát térdre a Halál. - Kilenc évig vágtam a fát az erdőn, mikor folytathatom végre a mesterségemet? - Most. Fogd és vidd a katonát, többé látni sem akarom - haragudott meg a strázsájára az Úr. A Halál elindult a katonával, aki meg sem próbált ellenkezni; elővette a tubákosszelencéjét, s szippantott egyet belőle. - Jó illata van! - ismerte el a Halál. - Szippanthatok én is belőle? - Miért, ne? - mondta a katona. Hanem amikor a Halál a szelence felé hajolt, a katona megragadta, betuszkolta a szelencébe, rákattintotta a fedelet. Majd visszament az Úristen küszöbe elé strázsának. - Hol a Halál? - kérdi tőle az Úr. - A szelencémben. És ott is marad kilenc évig! - húzta ki magát a katona. - Mutasd! A strázsa kötelességtudóan felnyitotta a szelence fedelét, s kieresztette a tüsszögő Halált. - Tedd a kötelességed, vidd a katonát! - mordult rá zordan az Úristen. A katona tudta, a parancs, az parancs. Különben is az a világ rendje, hogy egyszer mindenki meghal. A Halál elkészítette vele a koporsóját, s ráparancsolt, feküdjön bele. - Előbb megmosakszom! - mondta. Megmosakodott, tiszta inget vett, s belehasalt a koporsóba. - Nem úgy! - szólt rá a Halál. A katona az oldalára fordult. - Így még rosszabb! - mérgelődött a Halál. - Miféle szerzet vagy te, hogy nem tudsz rendesen belefeküdni a koporsóba? Figyelj, megmutatom! Azzal elhelyezkedett a koporsóban. A hátán fekve, ahogy szokás. A katona csak erre várt. Ráborította a fedelet, rászegezte, a vállára vette, s meg sem állt vele a folyóig. Ott a vízre dobta, s visszament a Jóisten küszöbe elé strázsának. - Hol a Halál? - vonta kérdőre az Úristen. - A folyón csónakázik egy koporsóban! - nevetett a bajsza alatt a katona. A Jóisten a partra kormányozta a koporsót, kieresztette belőle a Halált, s megvárta, amíg az elviszi a katonát. (Orosz népi monda nyomán)
KELETI SZLÁV REGÉK ÉS MONDÁK A HALÁL ÉS A KOMÁJA
Élt a fehéroroszok földjén egy szegény ember, akinek tizenkét gyereke volt, de hogy még nagyobb legyen a nyomorúsága, megszületett a tizenharmadik is. A porontyot sürgősen keresztvíz alá kellett volna tartani, mert igencsak satnyának született, ám senki nem akadt faluban, aki a szegény emberrel vállalta volna a komaságot. Ezért a nyomorult maga indult el a feleségével a templomba. Útközben szembe találkoztak egy idegennel, aki megszólította őket. - Miért ti viszitek a gyereket a paphoz? - Mert szegények vagyunk, és senki nem akar a keresztkománk lenni - felelte szomorúan a férfi. - Majd leszek én! - ajánlkozott az idegen. Hazatérve a keresztelőről az üres asztal láttán ráparancsolt újdonsült komájára. - Terítsetek meg rendesen, ahogy illik! - De hiszen egy falás kenyér sincs a házban! - panaszolta fel a szegény ember. - Nézz körül a kamrában, hátha mégis akad! Az ember benyitott a kamrájukba, s az ámulattól meg kellett hogy dörzsölje a szemét, volt ott minden, bor, pálinka, hús, kenyér. Elkezdett hálálkodni, elsőnek a komáját kínálva az ízletesebbnél ízletesebb falatokkal, de az elhárította az ételt, italt. - Nem élek velük - mondta. - Tudd meg, én vagyok a Halál. De ne félj tőlem, ha már komák lettünk, úgy követeli a tisztesség, hogy segítsünk egymásnak - tolt komája elé egy irományt. A szegény ember aláírta anélkül, hogy elolvasta volna a Halál pedig eltette. Aztán kioktatta társát: - Doktort csinálok belőled. Kettesben sorra járjuk a betegeket, de azok csak téged látnak, engem nem. Akinek a fejéhez állok, az hamarosan meghal, akinek a lábához, az meggyógyul. Így járták a világot sokáig. Később már menniük sem kellett, jöttek értük, vitték őket hintón gazdag uraságokhoz. Aki közülük meggyógyult, nemcsak áldotta a doktort, busásan meg is jutalmazta. A szegény emberből gazdag lett, kiházasította a gyerekeit. Mégsem volt boldog, sajnálta azt a sok-sok embert, akiket a Halál elvitt. Egyre jobban meggyűlölte a komáját. Mégis barátságot színlelt. Egyszer amint épp lagzira voltak hivatalosak, készülődés közben megkérdezte tőle. - Rajtad semmilyen erő, rontás nem fog? - Csak a saját ostobaságom! - nevetett a Halál. - Ha felmászok egy piros alma fájára, soha nem tudnék lejönni róla! Amikor már mindenki becsípett, a doktor részegnek adta ki magát: felmászott a piros alma fájára, s hívta a Halált: - Gyere, mássz utánam, koma! Csodálatos innen a kilátás! A Halál felkapaszkodott a fára, s ott is maradt. Az áldoktor pedig körülültette a fát kökénybokorral. Sokáig senki nem halt meg a környéken, az emberek hetven-, nyolcvan-, sőt százéves korukig éltek. De mert senki nem hívta beteghez, lassan az áldoktornak elfogyott a pénze. A komája is szüntelenül könyörgött neki: - Neked adom az egész világ kincsét, ha leviszel innen! Megsajnálta a koma, s lesegítette. Ám a Halál ott folytatta, ahol évekkel korábban abbahagyta. Az áldoktor, hogy túljárjon az eszén, szerkesztett egy forgó bölcsőt, s abba fektette a betegeket. Hiába áll a fejükhöz a Halál, ő fordított egyet a bölcsőn, s a gyilkos Kaszás máris lábnál találta magát. Erre a Halál elővette s meglobogtatta az egyezséget. Komája végre elolvasta, mi áll benne: akkor viszi el a Kaszás, amikor neki tetszik. Nem is teketóriázott sokat, végzett a szegény emberrel s mind az öregekkel a környéken. Azóta a népek ismét fiatalon halnak meg, szerencsés, aki megéri a hetven évet. (J. A. Javorszkij nyomán)
A Szabaddobás legújabb részének vendégei a női válogatott és a Metz három kiválósága, Szemerey Zsófi, Szöllősi-Schatzl Nadine és Vámos Petra voltak. Az adás témái: a „magyar maffia”, azaz hárman Metzben a jelen fontossága a szezon végéig fejesugrás Párizsból Metzbe szerződés-ajánlat a „semmiből” az olimpia fájdalma és hozadéka Eb-bronzmeccs a franciák ellen: segített a metzi „múlt”? Szemerey Zsófi „csakazértis”-karrierje a debreceni vezérből a Metz irányítója a francia „gloire” visszhangok az Eb-bronzmeccs után változó mentalitás – eltűnőben a norvég előny? a Metz-Brest rivalizálás FINAL4 Budapesten három „magyar” csapattal? jövőkép címeres mezben Los Angeles-ig
Tantó Éva: Tejfölös Gombapörkölt galuskával. Hozzá még járt almapaprika.
Emőkey Katalin: Rántott Karfiol, Hasábburgonya és Tartár-mártás.
Közös édesség: Gőzgombóc. Csokis belső leöntve a külseje is csokiszósszal. Rajta dió ízesítés.
VÉLEMÉNY: Korrekt árak, kiváló és finom kaja. Csak ajánlani tudom, ha Egerben jársz. Kicsit a kiszolgálás akadozott, de nagyon sokan voltak és ettek ott. Az adagok nagyon laktatóak voltak, tehát megérte itt kajolni. Nagyon finom volt minden, meg voltam elégedve. Egyetek ti is itt Eger belvárosában, a Falánk Fanny vendéglátóhelyen! A Gőzgombóc? Az aztán az isteni kaja. Imádom! Először itt a Szemők Krisztina kollégám vitt el ide Egerben, amikor tapasztalati szakértő voltam. Mondta, hogy ez egy jó hely és igaza is volt!
Domonyba indultunk a nővéremmel reggel a 8:10-es turai busszal. Aszódig utaztunk. Ott a 8:51-es domonyi busszal mentünk tovább. Kajoltam ott Maggi tészta levest, olasz felvágottat és egy Moments ostyat is. Sétáltunk a kutyákkal és a Facebook csoportokat is frissítettem. Úgy 12 körül mentünk busszal az aszódi vasútállomásra. Úgy volt, hogy Gyöngyösre utazunk és ott ebédelünk. Aztán megyünk a Kékestetőre. De az egri Agria Expressz hamarabb jött jóval, így végül Egerben kötöttünk ki. Nem olyan rossz a vasútállomás, a toalett is ajánlható. Utána bevettuk Egert. Kb. 30 percre van a belváros. A Bazilika nagyon szép lett, a felújítás után. Eger belvárosában is sok szépet láttunk, a Dobó István téren sok borkereskedo is képviseltette magát. A várba is felnéztunk, de most nem mentünk be. 4800 Ft a belépő, a nyugdíjasoknak 62 és 70 év kor között 2800 Ft. Nagyon szép időnk is volt, nagyon sokat sétáltunk. A Falánk Fannyban ettünk. Én Bolognai spagettit, Évi Gombapörkölttel galuskaval és Anyu Rántott karfiolt. Később a Bajcsy csemegeben vettünk egy citromos Coca Colat nekem, de a többiek is vettek üdítőt. A termálfürdő és a park rész is csodálatos. Nehezen találtunk vissza a vasútállomásra. Megkérdeztünk valakit és végülis nem voltunk messze tőle. Jó program volt. Sajnos Ildi nem tudott velünk jönni, ő nagyon hiányzott. Igaza van a Horváth Gabornak, hogy látni helyeket és utazni jó dolog. Viszont azt meg kell valljam, hogy amikor a Dobó István téren nagy tömeg volt, pánikrohamot kaptam. Nehéz a súlyos betegségem palástolni. De nem mindig jön elő. Ha vidámabb vagyok, akkor nem látszik semmi sem. A török hatás rendkívül ki van hangsúlyozva, de ez sem baj. Egerben nagyon szépek a templomok is. Nagyon sok lengyel turista is volt a városban, akiket nagyon csipek.
Jókai Mór nagyszerű író. Ezt újra bizonyította nálam is. Az utószó azt írja, hogy ez a könyv felületes munkája és kicsit összecsapott is egyben, már ha lehet egy Jókai műről ilyet feltételezni. Épp azt hinné az ember, hogy a szerző roppant alapos kutatómunkát végzett. Ahogy kidolgozza a helyszíneket és a karaktereket, arra nem mindenki lenne képes. Még az utószó azt is leírja, hogy a Fiume környékéről egy osztrák útleírás is a kezébe került, amit igen jól tudott hasznosítani. Ugyanakkor politikai éle is van a dolognak, hogy Fiume városa Magyarországhoz tartozzon a jövőben is, mert a kikötő utat nyit a világra! De hogy a könyvről is beszéljek? Felettébb élveztem az olvasását. A Frangepáni vár és Párizs között léptette a helyszíneket a szerző. Jól kidolgozott jelenetekben bővelkedtünk. A szereplők? Metell bármit megtenne a húgáért. Millióra álmodozó alkat, de olykor egy világhősnő is. Axamita leányasszony nagyon hűséges és rendszerető ember. De a nagy Deli Markó is megér egy misét, mint felkelő, harcos és hős. Ebben a regényben megjelenik a szerencsejáték iis, a kártyázás formájában. Na ez volt az Ördög Bibliája. Viszont itt Metell nagyon jó játékos, de egy balcsapás miatt nem igazán kártyázhat. De többet nem mondok erről a dologról. Meglátod majd a műben. Hozza a szerzemény az elvárt Jókai-világot. Már legalább 15 regényét olvastam és eddig mindegyik bejött. De ettől függetlenül tényleg nehéz a szövegvilága a műnek. Jókai Mór volt a legnagyobb szókincsű írók egyike. Petőfi Sándorral legendás barátságot ápolt, de Jókai óvatosabb volt. Mindenesetre Petőfi óriási hatással volt rá, amin nem is csodálkozom. Egy játékos, aki nyer. Jó cím egy regénynek. Felettébb feltüzeli az olvasót. Mindenesetre egy ilyen szerencselovag, mint amilyen Metell volt, nem termett minden bokorban. Millióra a testvére is nagyon bátor és erős nő volt. A szerelmi története is nagy hatású az ember számára. Olvass te is Jókait, nem bánod meg. Azt viszont megfigyeltem, hogy Jókai Mór befejezései általában tragikuson végződnek. Pedig egy boldog befejezést is összehozhatott volna az egyszer. De ettől függetlenül ő nagy író és kíváncsi vagyok a további munkáira is! :-)
Több ember is mondta már, hogy mennyire jó romantikus könyv ez. Kinek higgyek? A volt szerelmemnek, a testvéremnek, a Moly tagoknak vagy a különböző rajongóknak? Végülis mindenkinek a tanácsát megfogadtam. A kezembe vettem ezt a zseniális történetet és csak olvastam és olvastam. Közben tennék néhány megjegyzést is. A Bennet-család kicsit furcsa volt nekem. Régen és most is fontos a jó házasság, nem csoda, hogy ez ez egyik központi témája a műnek. Az Apjuk jófej míg az Anyjuk már egyre kevésbé. Többen is vannak testvérek. De a főszereplő Elizabeth lesz, akit nehezen lehet meghódítani. De aztán? Minden kiderül. Először nekem Mr. Darcy nem volt szimpatikus, de aztán a könyv olvasása ahogy haladt, egyre jobban drukkoltam nekik. Mindenesetre nehéz ügy volt ez az egész sztori, viszont mindig vártam, hogy milyen események következnek be. Mr. Collins is hatalmas karakter, még ha egyáltalán nem is normális a fickó. De nagyon jó, hogy ő is bekerült a könyvbe. De nem akarok mindent elárulni… Legyen elég annyi, hogy én férfiként olvastam ezt a művet, ami inkább a női olvasóknak van kalibrálva. Ettől függetlenül szerintem is nagyon jó alkotás. Persze engem inkább a Star Wars vagy a Dűne vagy más Sci-fi és Fantasy könyvek még jobban lázba hoznak. De azt el kell ismernem, hogy Jane Austen egy fantasztikus írónő. A szerelem is mindig foglalkoztatta az embereket. Valamikor egy reménytelen szerelem is szép tud lenni, valamikor meg egy beteljesült szerelemnek is csúnya vége lesz. Nagyon sokféle szerelem és vonzódás van. Ezt a legtöbb ember megtapasztalja az élete folyamán is. De egy idő után mindenki megunja a másikat és a szerelemből szeretet lesz. Ez a dolgok menete. De azért halkan jegyzem meg, hogy a szerelemnél nincs csodálatosabb dolog a világon! Ilyenkor repülsz a föld fölött és rózsaszínben látod a világot! Nincs ez másként Jane Austen könyvében sem. Ráadásul, amikor bevallja az egyik embernek azt, hogy szereti, az igen nehéz ügy. A szerelmi vallomás sokaknak nehezen megy. Ebben a könyvben minden megtörténik, ami a szerelemre oly jellemző. Tehát nem bántam meg, hogy elővettem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból ezt a könyvet. Más Jane Austen regényeket is szívesen elolvasnék. Most kedvet is kaptam. Nem csodálom, hogy Darcy karakterű férfi annyi nőnek és lánynak tetszik. Egy igazi úriember. Lydia Liizzy húga meg kicsit felelőtlen és butácska, de én még őt is bírtam a könyvben. De Mr. Collins nagyon vicces szereplő. Sok viszontagság, amíg egy nő és egy férfi végigmegy egy ilyen úton. De megéri! Jane Austen Büszkeség és balítélet műve egy mestermunka! Hidd el!
Ez a leghosszabb és az egyik legjobb Mi Micsoda könyv, ami a kezemben volt. A Futball csodálatos sportág. A világ nagy része rajong érte. Hihetetlen tömegeket megmozgat, még verekedni is képesek érte. Tanultam e könyvből újabb információkat, pedig ez csak egy kamaszoknak készült könyvecske. Ettől függetlenül nagyon jó volt olvasnom. A játék eredete, a szabályok, a nagy játékosok, a bírók, a különböző kupák és bajnokságok, a híres klubok stb. Tehát szinte minden előkerült! Ezt a könyvet a Régi Könyvek Antikváriumból rendeltem meg és egyáltalán nem bántam meg. A leghíresebb magyar futballista még mindig Puskás Öcsi, de manapság is van egy Szoboszlai Dominikunk. A leghíresebb magyar csapat a Kispest Honvéd, de a Ferencváros is nagyon elismert csapat. Jó volt a futballsztárokról is ez a kedvcsináló és a magyar Aranycsapat is rendkívül lenyűgöző a számomra. Ugyanakkor Pelé, Maradona, Eusébio, Cruyff, van Basten vagy Maldini mind-mind hatalmas spílerek voltak. A legjobb bajnokságok a spanyol, az olasz, a német és az angol. A magyarországi foci kialakulásának a története is roppant izgalmas volt. Az Újpesti TE-t már 1885-ben megalapították. A mű leírja, hogy hogyan kell játszani a focit a különbözi pozíciókban. Én sohasem voltam nagy játékos, de szerettem focizni. Mondjuk ki, hogy nem vagyok elég ügyes hozzá. De emiatt sincs nagy baj, de az, hogy híres futballista leszek, arról az álmomról le kell tennem egyszer és mindenkorra… :D De így is teljes életet élhetek, futballszurkolóként. Egy időben jártam is a budapesti stadionokat. Voltam Vasas, Honvéd, MTK, Csepel, Óbuda, Ikarus és Csepeli Szabadkikötő meccseken is. De jó is volt, nagy élmény volt! :D De azóta rosszabbul lettem vagy csak én képzelem ezt be? Valószínűleg elhagyom magam. Pedig élőben meccset nézni nem rossz dolog ám, hidd el! Nem hazudok erről! :D Ajánlom ezt a könyvet a sportág szerelmeseinek! :-)
Ez egy kiváló Mi Micsoda könyv. Már eleve érdekes a témája és a borítója is. Pontosan emiatt vettem meg a gödöllői Könyvmámor Antikváriumban. A varázslás engem is érdekelt mindig, de mondjuk nem hiszem, hogy egy Merlin lesz belőlem. Hidán Csaba történész Károlis tanáromat is nagyon érdekelték a boszorkányperek története. Sajnos rengeteg ember meghalt emiatt. Arra is rámondták, hogy boszorkány, aki csak gyógyfüvekkel gyógyított. Sőt arra is, akire valaki féltékeny volt és akkor feljelentette. Az élve elégetés nagyon durva büntetés. Én sohasem varázsoltam, nem is hiszem, hogy fogok. De ettől függetlenül a varázslók és a boszorkányok izgalmas téma. Ami a varázsláshoz kell, a Sátánnal való kapcsolat. Tehát ilyenben biztosan nem veszek részt… Sok mindenről ír a könyv, rendkívül érdekfeszítően. Én több dolgot is megtudtam e mű által, de még nem olvastam sok könyvet ebben a témában. Ideje nekifeszűlni. :D Sajnos különböző szekták is magukénak tudják a varázslást és régen a fekete misézés vagy különböző rituálékon való részvétel sem volt ritka. Nem mondok újdonságot, hogy manapság is vannak boszorkányok és mágusok. Kiemelte a könyv a Harry Potter sorozatot, talán nem is véletlenül. J. K. Rowling nagyot alkotott e témakörben. Úgy voltam vele, hogy iskola téma, ami engem is érint és varázsolnak is benne? Akkor biztosan jó alkotás. Így is lett, HP rajongó lettem, még ha később is, mint az átlagember. Ez a misztikum nagyon izgalmas több ember számára is. Olvass te is róla minél többet, annál jobb! :-)
AJÁNLOM AZ OLDALT
,fit(1200:))
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum